A karnaki templomhoz hasonlatos lenyűgöző templomegyüttest sohasem építettek az ókori Egyiptomban. A komplexum az őt ért súlyos károk ellenére a mai napig is bámulatos.
A karnaki templomról néhány szóban
Ha valaki meglátogatja ezt a templomkomplexumot és szeretné bejárni, minimum fél napot kellene rászánnia, ha pedig meg is szeretné érteni és teljesen megismerni, akkor az több évbe is kerülhet.
A templom összesen kb. 100 hektáron terül el, ami 1.000.000 m2-t jelent. Hogy még megfoghatóbb legyen ez a méret, ez nagyjából 100 db átlagos méretű focipályát jelent.
A templom a mai nevét a földrajzi elhelyezkedéséről kapta, hiszen egy el-Karnak nevű falunál található. Az ókorban Ipet-szut néven volt ismert, ami annyit jelentett, hogy a „kiválasztott hely”. A templom nemcsak Ámon-Ré isten székhelye volt, hanem több isten kápolnáját illetve templomát is magába foglalja.
A karnaki templomkomplexum 3 templomkörzetből áll.
- Amon templomkörzet,
- Mut templomkörzet,
- Montu templomkörzet.
A főtemplom központi részét Ámonnak szentelték a hozzátartozó melléktemplomokkal együtt. Ettől délre található – központi templomkörzet falain kívül – Mut kisebb templomkörzete.
Északi irányban – és szintén a falakon kívül – helyezkedik el Montu sólyomisten templomkörzete, mely a legkisebb a három templom körzet közül. Ez a három templomkörzet együttesen alkotja a karnaki templom komplexumot.
Amon templomkörzet
Ennek a hatalmas templomkörzetnek egyedi jellemzője, hogy egymásra merőleges tengelyek mentén épült. Ezen tengelyek mentén összesen 10 pülón épült, a kelet-nyugati tengely mentén összesen 6 pülónt építettek, míg az észak-déli tengely mentén pedig összesen négyet.
A központi templomkörzet annyira bonyolult, olyan sok templomot, kápolnát, illetve egyéb építményt tartalmaz, hogy annak a megértése nem egyszerű feladat.
A templom eredeti magja a kelet-nyugati tengely mentén, annak a közepe tájékán helyezkedett el és onnan bővült folyamatosan kifelé.
A mai bejárat a Nílus felé néz – a többi ókori templomhoz hasonlatos módon – melyet a II. Ramszesz által építtetett rakpart kötötte össze a Nílussal. A rakparttól a templom első pülónjáig egy felvonulási út vezetett, melyek Amon istent jelképező kosfejű szfinxek szegélyezték. Ennek egy része a mai napig is megtekinthető.
Az első pülón – mely a legújabb a templom pülónjai közül - gigantikus méretű, a legnagyobb ilyen, amit az ókori Egyiptomban építettek. Magassága anno elérhette a 40 métert, és összesen nyolc zászló lobogott előtte, a közepén lévő kapu majd 20 méter magas volt, és a legvastagabb pontján meghaladja a 7 métert. A tonnás köveket egy nagyon speciális módszerrel - a tüzet segítségül hívva - vákuummal „ragasztották” egymáshoz. A tetején Bonaparte Napólentól származó felirat található.
A kapun belépve további szfinxsorok láthatóak, balra pedig II. Széthi gránitból és homokból épült bárkakápolnái sorakoznak, összesen 3 darab, melyekben – balról jobbra haladva – Mut, Ámon és Honszu bárkáit tárolták.
Az első udvar közepén Taharka fáraó pavilonjának a maradványai találhatóak. Anno tíz hatalmas papirusz oszlopból állt, melyeket alacsony fal kötött össze egymással. Ez az építmény a kelet-nyugati irányból nyitott volt, de mára már csak egy oszlop és alabástromból készült oltárszerű kőtömb maradt meg. Sok tudós ennek a pavilonnak a funkcióját bárkaszentélyként határozta meg, de mivel nem volt teteje ezért ez elég valószínűtlen. Talán leginkább a tető hiánya miatt, „egyesülés a Nappal” szertartásokat tarthattak itt, hasonlókat, mint amilyeneket Denderában, illetve más templomokban is végeztek.
Az első udvarból jobbra nyílik III. Ramszesz templomának a bejárata. A valóságban ez egy aprólékosan kidolgozott bárkaszentély volt, a fáraó Medinet Habuban található halotti templomának miniatűr mása. Az eredeti templomának benyomását tovább erősíti, hogy csakúgy, mint az eredetiben, a templomba belépve az első udvart a fáraó oziriszi szobrai szegélyzik, a falakat pedig különféle ünnepi jelenetek és szövegek ékesítik.
A második pülón előtt II. Ramszesz két „lépő” szoborkolosszusa állt, ezekből mára már az egyiknek – a baloldalinak - csak a lábai maradtak meg. A két szoborral szemben a fáraó álló szobra található, Bent Anat hercegnő kicsiny, de szintén álló pozíciójú szobrával.
A második pülón építését Horemheb idején kezdték el, de csak I. Széthi idejében fejezték be, és magjából Ehnaton egy korábbi templomának a maradványai kerültek elő. A második pülónon belépve a templom legmegdöbbentőbb részébe jutunk, a nagyoszlopcsarnokba, ahol összesen 134 papiruszoszlop varázsolja „erdővé” a templomnak eme szegletét. Számomra ez, Egyiptom egyik olyan helye, ahova mindig visszavágyom és képtelen vagyok megunni. Valami nagyon különleges érzés önt el, és állandóan azon gondolkodom, hogyan építették fel. Számomra a megdöbbentőbb, hogy itt több tíztonnás keresztgerendák vannak 15-20 méter magasan. Nekem ez sokkal imponálóbb, mint az, hogy a piramisban 2-3 tonnás köveket raktak fel egyik kőről a másik kőre. De visszatérve erre a lenyűgöző oszlopcsarnokra. A belső 12 oszlop kb. 21 méter magasak, a többi 122 darab oszlop pedig nagyjából 15 méter magasságba emelkednek. Ezek az oszlopok piciny ablakokkal ellátott tagolt tetőt tartottak. A kis ablakokon jutott be annyi fény, hogy ne legyen itt vaksötét.
Az ókorban az oszlopok között fáraók, illetve istenek szobrai voltak láthatóak, mára néhányat helyreállítottak közölük. A csarnok építését III. Amonhotep kezdte meg, díszítését I. Széthi indította el és II. Ramszesz fejezte be, aki viszont silány minőségű mélydomborműveket készíttetett, amely sajnos jól megkülönböztethetőek a többi díszítéstől. A belső díszítések a napi szertartásokat ábrázoló, valamint ünnepi és mitológiai témájú jelenteket ábrázolnak. A csarnok külső falára Széthi és Ramszesz szíriai és palesztinai haditetteit vésték, melyek közül természetesen nem maradhatott ki a híres kádesi csata sem.
A harmadik pülón építését III. Amonhotep kezdte el. Ebben a pülónban rengeteg újra felhasznált kőtömbre bukkantak. A pülón mögött, a templom eredeti bejárata előtt I. Thotmesz és III. Thotmesz emeltetett 4 darab obeliszket, de mindössze I. Thotmesz egyetlen obeliszkje maradt meg mára.
A harmadik és a negyedik pülón között metszi egymást a templomkörzet két tengelye. A főtengely mentén kelet – azaz a templom „mélye” – felé haladva a negyedik és az ötödik pülónt I. Thotmesz építtette és köztük lévő keskeny oszlopos térséggel együtt. Ez a templom fennmaradt legrégibb része. Ez a térség később jónéhány kiegészítőt kapott, például ide került Hatsepszut két rózsaszíngránit obeliszkje is. Ezek közül az északi a mai napig is a helyén áll, a déli viszont eldőlve és széttörve hever a földön. A még álló obeliszk 29,5 méter magas és 323 tonna súlyú.
A hatodik - III. Thotmesz által építtetett - pülónból nem sok maradt éppen, de a falain még olvasható a meghódított népek jegyzéke. A pülón mögötti udvar – mely egy gránit bárkaszentélyhez vezet - északi oldalán két, Tutanhamon által Amonnak, és Amaunetnek szentelt szobor áll. Az építményt Philipposz Arrhidaiosz emeltette, valószínűleg III. Thotmesz korábbi szentélyének a helyén. Az épület külső felén az isteneknek áldoztak, a belső felében ma is látható az a talapzat, melyen a bárkát tárolták, és ünnepek alkalmával, díszes felvonulások közepette egészen a templom bejáratáig vitték ki a szentélyből. A szentély külső falait ünnepi jelenetek díszítik, míg a belső falakon különféle áldozati szertartások jelenetei láthatóak. A gránit bárkaszentély körüli romos falak mögött található az úgynevezett központi udvar, mely egy nyílt térség, ahol a legősibb templom állhatott, mely később a templom szíve lett. Sajnos a köveit még az ókorban széthordták különféle építkezésekhez, mára már csak egy hatalmas alabástrom tömb maradt, ami egykor a szentély magja lehetett. A központi udvar mögött III. Thotmesz viszonylag jó állapotban megmaradt ünnepi temploma áll. Az épület egyéb helyiségei közé tartozott az „ősök terme” is, illetve egyéb más helyiségek, amit a khtonikus (túlvilági, alvilági) Szokarisz istennek, a napisten reggeli megnyilvánulási formájának, illetve Amonnak szenteltek. Ennek az épületegyüttesnek a hátsó fala leomlott, így könnyűszerrel ki lehet menni, és megtekinteni a templom hátához épített szentélyfülkéket. Ezek közelében található - a szentélyfülkékkel megegyező rendeltetésű - „meghallgató fül-templom” maradványa is. Egykor a központi tengelyen is állt egy magányos obeliszk, ami ugyancsak szokatlan volt akkoriban. Ez az obeliszk jelenleg Rómában található a lateráni Szent János bazilika előtt. Az obeliszk 32,18 méter magas volt és vörösgránitból készült. Jelenleg ez Olaszország legmagasabb obeliszkje, mely eredetileg 413 tonna volt. Ez az obeliszk két körben került Rómába, először csak Alexandriába vitték, és nagyon sokáig ott is maradt. Majd II. Konstantius szállíttatta Rómába, amikor 357-ben látogatást végzett Alexandriában. A kelet-nyugati tengely utolsó eleme a templomkörzet határát jelentő kapu, mely kb. 20 méter magas, és I. Nektanebész emeltetett.
Dél felé fordulva visszaérkezünk a szent-tóhoz, melyet a papok fürdőzésre, és egyéb más célokra is használtak. A tó durván megmunkált kőszegélyének déli pontján egy kőalagút nyílik, ezen keresztül érték el Amon házilúdjai a vizet.
A tó észak-nyugati szegletében emelkedik Taharka fáraó kápolnája, ez a különösnek mondható épület, amelynek a földalatti helyiségei a napisten éjszakai utazását, és szkarabeuszbogárként naponta való újjászületését leíró szövegeket tartalmaz. Feltehetőleg ez magyarázza meg annak a hatalmas szkarabeuszbogár szobornak a jelentlétét, melyet III. Amenhotep templomából hoztak ide és most a szent-tó nyugati oldalánál látható. A legenda szerint, ha valaki hétszer körbejárja - az óramutatójárásával ellenkező irányba - és folyamatosan egy vágyára koncentrál, akkor az teljesülni fog…
A szentó-tó északnyugati sarkánál található a déli tengely első udvara. Ennek az udvarnak a pülónját – a hetediket – III. Thotmesz fáraó, az oldalfalakat pedig Merneptah fáraó építtette. Ennek az udvarnak a déli végében bukkantak rá arra a rejtekhelyre, ahonnan kb. 20000 szobor és sztélé került elő.
Ennek a tengelynek a pülónjainak a helyreállításán francia és egyiptomi szakemberek dolgoznak folyamatosan. A nyolcadik pülónt Hatsepszut építtette, a kilencediket és tizediket Horemheb, aki Ehnaton templomainak a köveit használta fel építőanyagként.
A kilencedik és a tizedik pülón közötti fal keleti részébe illeszkedve II. Amonhotep fáraó Szed ünnepi temploma áll. A templom központi csarnoka néhány nagyon szép domborművet tartalmaz, melyen még az eredeti színek is megmaradtak, bár Amon isten ábrázolást, Ehnaton emberi megszentségtelenítették. Magyarázatként érdemes annyit tudni Ehnaton fáraóról – aki eredeti neve IV. Amonhotep volt, nem Amon istent imádta, hanem Aton istent, és a több istenhittel szemben az egy istenhitet hirdette, melynek Aton isten volt a központjában, akit egy napkoronggal fémjelzett. Így talán érhető az Amon iránt érzett gyűlölte, mely motivációja volt ennek a cselekedetnek.
A tizedik pülón volt az Amon templomkörzet egyik bejárata, innen lehetett eljutni egy szfinxekkel szegélyezett úton Mut templomkörzetéig, illetve az út tovább folytatódott nyílegyenesen a luxori templomig. 2021-ben ezt a majd 3 kilométer hosszú „szfinx útját” hatalmas ünnepség keretében nyitották meg, melyen egyiptomi aktuális vezetői kivétel nélkül mind részt vettek.
Honszu temploma
Amon templomkörzetének a délnyugati sarkában található meg ez a templom, melyet Honszunak szenteltek, aki egy holdisten volt, és egyúttal Amon és Mut gyermeke. A templom nem túl nagy, de meglehetősen teljes egészet képző újkori templom.
Építését III. Ramszesz kezdte meg, majd később több fáraó is épített hozzá és díszítette azt. A bejárati pülónt I. Pinodzsem díszítette, akit istenek előtt látunk az ábrázolásokon és akit a feliratok már királyként említenek. Az előudvart és a hüposztülcsarnokot korábban hasonlóképpen díszítette Herihór tábornok. A templom belsejét Ramesszida-korban látták el díszítésekkel, de vannak benne Ptolemaiosz-kori domborművek is, egyes helyeken pedig a rómaiak is felújították. Ennek a templomnak is a hátsó részében található egy szentély, ahol az isteni bárkát tárolták egy faragott talapzaton. Az épület délkeleti sarkából lépcsők vezetnek fel a napkápolnás tetőre.
Opet-templom
A Honszu templom mögött áll, a szülő nők segítőjeként tisztelt Opet vízilóistennő kis, görög-római kori szentélye. Ezt a meglehetősen külön elrendezésű templomot nagyrészt VIII. Ptolemaiosz építtette, majd későbbi uralkodók tovább folytatták a templom díszítését. Az Opet templomnak van egy saját kapuja a nyugati falon, ami a templom fontosságát hangsúlyozza, hiszen direktben elérhető a „külvilág”. A templomba a hátsó fal ajtaján keresztül lehet bejutni, amely rögtön a szentélybe, majd egy külső áldozati csarnokba nyílik. A templom díszítései viszonylag jó állapotban maradtak fenn, de sajnos a templomban gyújtott tüzek miatt majdnem az összes teljesen bekormozódott. Bár a templomot névlegesen Opetnek szentelték, de valójában Amon mitikus feltámadási ciklusának a szolgálatában állt. A templomfalak számtalan titkos üreget rejtettek, sőt még a földfelszín alatt is voltak nagyobb tárolók, ahol különféle feltámadási ünnepségekhez használatos tárgyakat tároltak.
Ptah templom
Ptah memphiszi teremtő isten volt, a neki szentelt templom, az Amon templomkörzet északi határánál található, de még a templomkörzetet övező falon belül. A nagy templomhoz hasonlóan ez a templom is kelet-nyugati tájolású és a templom magját, még III. Thotmesz fáraó építtette, de későbbi királyok – például Sabak núbiai király – illetve több Ptolemaiosz- és rómaikori uralkodó állította helyre, és bővítette. Érdekessége a helyreállító munkálatoknak, hogy a kartusokban található fáraó neveket nem írták át a helyreállítást végeztető fáraók nevére, illetve neveire, hanem az eredeti neveket állították helyre. Ez azért furcsa, mert az ókori Egyiptomban nagyon gyakori volt a „templombitorlás”, azaz a későbbi fáraók az előzők névkartusait kivésették, és a helyükre a saját névkartusaikat helyezették el.
A templomnak öt különböző korból származó kapuja van. A kapuk kicsiny oszlopos terembe vezetnek, ahol az oszlopok három kápolna előtt állnak. Ezek közül kettőt Ptahnak, a harmadikat (a délit) pedig Hathornak szentelték. Az egyik kápolnában található az életnagyságnál nagyobb fekete gránitszobor, melyet csak egy kis nyíláson beáramló fény világít meg, így benyomást kaphatunk az ókori félhomályos szentélyek hangulatából.
Montu templomkörzet
Az Amon templomkörzettől északra fekszik, Montu templomkörzete, mely a legkisebb a három, fallal körbe vett templomkörzet közül. A templomkörzet négyszög alaprajzolatú, melynek a falain belül kapott helyet Montu – a thébai sólyomisten – temploma, mely ma már elég romos állapotban van. Ebben a templomkörzetben is található volt egy szent-tó, melynek a felhasználása megegyezett, az ókori Egyiptomban lévő hasonló tavakéval, azaz a helyi papok fürdésre, tisztálkodásra és különféle ünnepségek, illetve szertartások alkalmával használták azt. Található még itt jónéhány, kisebb különféle istenségeknek szentelt kápolna illetve ma már csak azok maradványa.
Magát a Montu templomot, III. Amonhotep építtette, de sok más fáraó - köztük például Taharka fáraó is - módosította azt. Ezt a templomot észak-déli tengely mentén tájolták be, és valamikor előtte egy saját rakpart is húzódott akkoriban. Továbbá volt itt III. Ptolemaiosz és IV. Ptolemaiosz által emeltetett propülón is. A pülónok előtti emberfejű szfinxeken túl észak felé felvonulási út is húzódott. A Montu templom keleti oldalához épült Harparénak a kis temploma, aki Montu fia volt. Ugyanezen a tengelyen épült Maat egyszerű temploma, mely ellenkező irányú tájolású és nagyjából egy kis, oszlopos teremmel szembeni udvarból áll. Az épületegyüttesen kívül, kelet felé vannak I. Thotmesz kis templomának romjai, nyugaton pedig Ozirisz még ezektől is kisebb kápolnája fekszik…
Mut templomkörzete
A nagy Amon templomkörzettől déli irányba a X. pülóntól kiindulva vezet egy kosfejű szfinxekkel szegélyzett út, mely egyenesen Mut templomkörzetébe vezet. Mut temploma, mely a körzet közepén található, mára már nagy részben elpusztult. A templom mellett itt is található egy szent-tó (iseru), melynek az alakja nem a megszokott négyszög, hanem egy olyan szabálytalan alakja van, mely félig körbe öleli a templomot. A területen található még néhány egyéb templom is illetve azok maradványai.
Mut templomát többnyire III. Amonhotep fáraó építtette, de később még Taharka, I. Nektanebész illetve más fáraók is alakítottak rajta. Hatalmas pülónja a második pülón, mely a templom előtti keskeny udvarra nyílik. Sajnos a templom romos állapota miatt nehéz pontosan megállapítani, hogy milyen volt eredeti formájában. A templom talán Szahmet istennő fekete gránitszobrai miatt nevezetes, amelyeket Amenhotep helyezett itt el. Egyes becslések szerint több száz ilyen szobor volt itt található.
A szent-tó nyugati szélén III. Ramszesz egy piciny templomot építtetett, melynek külső falain hadijelentek láthatóak, a bejárat mellett pedig a fáraó fejnélküli szoboróriásai emelkednek ki. Az épületegyüttes többi szentélye és kápolnája közül csak Honszupaherodé volt jelentősebb méretű. Az északról a temenosz falba illesztett propülón kaput II. Ptolemaiosz, és III. Ptolemaiosz építtette. Az épületegyüttes bejáratán kívül két további építmény áll:
- keleten egy Amon-Kamutef templom,
- nyugaton pedig egy kis III. Thotmesz és Hatsepszut idejéből származó bárkaszentély.
Sajnos mára ezeknek az épületeknek a romjai alig emelkednek ki a földből. A Mut templomkörzetben ma is folynak különféle ásatások…
