Kefrén völgytemploma, közvetlenül a Szfinx mellett helyezkedik el, átlósan délkeleti irányban. Építtetője az a Kefrén (Hafré) fáraó volt, aki a gízai fennsík 2. legnagyobb piramisát építtette fel.
A Szfinx mellett azonban nemcsak Kefrén völgytemploma fekszik, hanem azon kívül még két másik templomot is építettek ide, az Óbirodalmi Szfinxtemplomot, és az Újbirodalmi Szfinxtemplomot.
Kefrén völgytemplomának célja
Ez a templom két alapvető céllal épült.
- A fáraó halála után ide került a holtteste, ahol elvégezték rajta a megfelelő tisztítási eljárásokat.
- Miután a kor követelményeinek megfelelően elvégezték a holttest megtisztítását, itt kezdték el a mumifikációs folyamatokat.
Kefrén völgytemploma
A templom, ha modernkori jelzővel kellene ellátnunk, akkor azt mondhatnánk, hogy minimalista stílusú. Nagyon kevés díszítés jellemzi a templomot, és olyan mintha a tervezéshez csak egyenes vonalzót használták volna. Természetesen ez egy enyhe túlzás, de a díszítéstől mentes gránitoszlopai, és az alabástrom letisztult vonalaival és fényes felületeivel ejti bámulatba az idelátogatót. Két ajtó vezet az előcsarnokba, mely jellemezheti Alsó és Felső Egyiptomot, de akár jellemezheti a nappalok és éjszakák közötti kapcsolatot is. Az előcsarnokból az oszlopcsarnokba jutunk, ami ennek a templomnak talán a legérdekesebb része. Az oszlopcsarnokra is jellemző az egyenes vonalakkal, és sima felületek kombinációjával megalkotott megjelenés, mely néhány ezer évvel megelőzte a korát. Az oszlopcsarnokban 23 darab fekete diorit ülőszobor volt, melyek természetesen Kefrén fáraót ábrázolták. A templomnak az ókorban volt teteje, ma már csak néhány keresztgerenda látható az oszlopokon. A falak és a tető találkozásánál néhány rést építettek, melynek rendeltetéséről megoszlanak a vélemények. Ami biztos, hogy a rajtuk érkező fény megvilágította a csarnokot, illetve a szobrokat.
Kefrén fáraó finoman szólva is szerette, ha őt ábrázolják, ezért nem kevés szobor készült róla. Ő egyik élenjárója volt a fáraók közötti mindennemű vetélkedésnek. Például - a talajszinthez képest - nem övé a legmagasabb piramis Egyiptomban, de a tengerszinthez képest már. Ezért olyan helyet választott a piramisának, ahol a piramisa az alacsonyabb magasságával is magasabbnak fog látszódni az apja piramisánál. Ezt átgondolva, azon már nem is csodálkozunk, hogy a gízai fennsík legnagyobb völgytemploma is az ő nevéhez kötődik.
A templomban több helyiséget is kialakították tárolásra, ahol több minden mellett a fáraóról készült szobrokat is elhelyezték időszakosan. Itt találták meg az ókori egyiptomi művészet egyik legcsodálatosabb alkotását, azt a szobrot, melyen Kefrén fáraó feje köré terjeszti ki védőszárnyait Hórusz, a sólyom alakú isten.
A völgytemplomból a piramistemplomba vitték fel a fáraó múmiáját a szükséges mumifikálási eljárások elvégzése után. Az út közvetlenül a szfinx melletti magaslaton keresztül vezetett. A völgytemplomból kivezető, emelkedő úton kizárólag főpapok kísérhették el a király múmiaját.
Kefrén völgytemplomának építészeti megoldásai
A templom a környéken található, hasonló templomokhoz képest sokkal jobb állapotban maradt fenn. Ennek oka az építészeti megoldásaiban rejlik, amiből három lényegeset említünk most meg:
- Felhasznált kövek nagysága és minősége – a templomhoz helyenként többtíztonnás köveket használtak fel. A leggyakoribb építőanyag (a jó állapotban maradt kövek vonatkozásában jól látszódik) a gránit volt. Szóval nem kisebb, és gyengébb minőségű kövekből vagy téglákból épült, hanem hatalmas gránittömbökből.
- Sarok megoldások – a természet pusztító hatása leghamarabb a sarkoknál, illetve a tetőknél szokott érvényesülni, megbontva ezzel az építmények statikai egyensúlyát. A völgytemplom építői „L” alakú sarokköveket faragtak. Tehát nem a hagyományos építőköveket tették „féltéglás” fedésbe, hanem ezzel a faragott sarokköves megoldással tudták biztosítani, hogy a templom ilyen hosszú időn keresztül le tudta győzni a természet, és az idő pusztító hatásait.
- Kőfaragás – amit nem csak a kövek illesztésénél használtak tökéletes pontossággal (akár nemcsak függőlegesen, hanem ferdén is), de olyan esetekben is, amikor több fal találkozott. Ilyenkor nem különböző kövekből próbáltak megalkotni a szükséges „találkozási pontokat”, hanem egy kőtömbből faragtak ki nagyon bonyolult alakzatokat, így téve erősebbé a falak találkozását.
Kefrén piramistemploma
A piramis keleti oldalától nem messze épített halotti templomból szinte csak az alapja maradt meg mára. Ez a megmaradt „rom” jól mutatja, hogy ez a templom határozottan nagyobb, és összetettebb volt, mint a korábbi piramistemplomok. Csak halkan jegyzem meg, hogy ez nem volt annyira nagyon nehéz feladat, hiszen Kefrén piramisa, kb. a 6. volt az ókori Egyiptomban (azért kb. mert nem egységes az egyiptológia álláspontja a piramisokat illetőleg), tehát nem túl sok piramistemplomtól kellett nagyobbat építenie. Viszont ez a hozzáállás is jól mutatja bizonyos személyiség tulajdonságait Kefrén fáraónak.
Visszatérve a piramistemplomra, a templom tartalmazza az összes egymást követő nemzedékek által alkalmazott alapvető alkotóelemét – bejárati csarnokok, főudvar, öt fülke és szentély.
Az építmény eleje sok hasonlóságot mutat a völgytemplom alaprajzával, habár a templom belseje inkább Kheopsz (Hufu) piramistemplomára hasonlít. Kefrén fáraó templomában többnyire hatalmas mészkőtömböket használtak fel a falakhoz, de kisebb, és finomabban megmunkált vörösgránit tömbökkel – sőt egyes kamráknál – alabástrommal burkolták a falakat.
Ebben a templomban is számos szobor kapott helyet, például 12 darab 4 méter magas ülőszobor. Akárcsak a völgytemplomban úgy itt is gyakran szimbolikus jelentést képviselnek a kamrák számai, és elhelyezkedése a templomban. Mivel kevés írásos emlék van a témával kapcsolatban, így azért nagyrészben feltételezésekre alapulnak ezek az elképzelések…
