Dzsószer Fáraó (i.e. 2668 – 2649, ókori neve: Netjerykhet) lépcsős piramisa, Egyiptom legrégebbi piramisa Szakkarában található, melyet égbevezető lépcsőnek is hívtak.
A Dzsószer lépcsős piramisa nagy előrelépést jelent az építészeti és a mérnöki történelemben, mely szerint ez nem csak az első egyiptomi piramis, hanem valójában az első piramis a világon!
A 2020. március 5-én újra megnyílt és a látogatókat most arra hívják, hogy fedezzék fel a piramis labirintusszerű átjáróit és az építményben található szerkezetet, amelyek mindegyike több ezer éve épült.
A lépcsős piramis, az ókori Egyiptom fővárosának – Memphisznek – a közelében épület és annyira magasra sikerült, hogy a domborzati viszonyok ellenére is akár 10 kilométeres távolságból is jól látszódott.
A videófilmünk forgatása alkalmával egyiptomi idegenvezetőnk többször is kijavított engem, hogy a helyes elnevezés nem lépcsős piramis, hanem lépcsős masztaba. Nézzük meg, hogy miért is hangsúlyozta ezt az elnevezést ennyire…
De kezdjük szépen sorjában.
Az ősi egyiptomi kultúrában fontos jelentősége volt a túlvilágnak és a halálnak. Életük jelentős részét a halálra való felkészülés tette ki. Az ókori királyi sírok, mind a Nílus nyugati partján helyezkedtek el, mert ott ment le a Nap, ezért a nyugati oldal volt az elmúlás, a halál helyszíne. Az első néhány dinasztia fáraói „egyszerű” sírokba temetkeztek a Nílus nyugati oldalán, de Dzsószer fáraó ezt másként gondolta és úgy vélte, hogy számára egy sokkal jelentősebb sírhelyre van szükség, mint az akkoriban már népszerű masztabák, amik leegyszerűsítva egyemeletes kripták voltak.
Masztaba jelentése
A masztaba egy arab szó, melynek jelentése: pad. Az ókori Egyiptomból származó sírok, vályogtéglából vagy később kőből épültek, téglalap alapú felépítménnyel, ferde falakkal és lapos tetővel, melyek igazából csak egy földfelszín feletti építmények látszódtak, mert a valódi sírok ezek alatt voltak, melyekhez egy vagy több mély akna ereszkedett le.
A masztaba kifejezést először a 19. században, Auguste Mariette (régész) munkásai használták, amikor ásatási munkálatok alkalmával, ilyen típusú sírok feltárását végezték. Ezt követően a masztaba elnevezést, iszaptégla felépítményekhez is használták.
A régebbi masztabákat főként nem a fáraók használták temetkezésekre. A nem királyi sírokban kápolnát alakítottak ki, amely tartalmazott egy táblát illetve sztélét, amelyen az elhunyt egy áldozati asztalnál ülve szerepelt. A legkorábbi példák egyszerűek és építészetileg igénytelenek voltak. A masztaba tárolókamrái élelmiszerrel és felszereléssel voltak feltöltve, a falakat pedig sokszor az elhunyt esetleges napi történéseit bemutató jelenetekkel díszítették. Az oldalfalon található volt egy álajtó, amelyen keresztül az elhunyt szelleme távozhatott és bejuthatott a sírkamrába.
Lépcsős piramis tervezése
Dzsószer megbízta Imhotepet, hogy építsen a számára egy különleges sírhelyet.
Tervezése elnyerte a „legendás státuszt”, mert Imhotep elhatározta, hogy a világ valaha látott leglenyűgözőbb építményét alkotja meg, ezért újításokat készített a már meglévő sírok tervezése alapján. Ugyanazokat a masztabákat használta fel, amelyek már évszázadokkal korábban építettek, de egy rendkívül új megközelítést alkalmazott:
egymásra helyezte őket, hogy létrehozza az ikonikus „lépcsőpiramist”.
Nincsenek feljegyzések a Dzsószer piramis építésének a történéseiről, de a történészek úgy vélik, hogy valószínűleg évekbe telhetett a befejezés, valamint sok száz munkás munkáját igényelte. A fáraót annyira lenyűgözte Imhotep zseniális építménye, hogy tisztelete jeléül úgy örökítette meg az építészt, hogy a nevét az övéi mellé faragták a piramison belüli lábazatra.
Konkrét céllal épült a piramis:
Dzsószer Egyiptom harmadik dinasztiájának egyik uralkodója volt. Bár körülbelül két évtizedig volt fáraó, de uralkodásáról viszonylag keveset tudunk. Az azonban világos, hogy Dzsószer előszeretettel támogatta az ókori Egyiptom leglenyűgözőbb és leginnovatívabb építési projektjeit. Hatalmának évei alatt egyre nagyobb és tartósabb emlékműveket kezdtek építeni országszerte, gyakran Imhotep felügyeletével.
Egy, az i.e. 4. századból származó metszet feljegyzi, hogy Dzsószer fáraó megmentette az ókori egyiptomi lakosságot az éhínségtől azáltal, hogy újjáépített egy templomot, amelyet Khnum istennek szenteltek, akiről úgy hitték, hogy a Nílust irányítja.
Halála után Dzsószer szarkofágját a piramisa sírkamrájában tervezték elhelyezni, de a múmiáját nem találtak meg benne. A szarkofág maradványai mellett 40000 kőurnát – kanopusz edényt - találtak. Ezekre az edényekre az első és a második dinasztia fáraóinak nevei vannak felírva, ami még mindig rejtélyt jelent a modern régészek számára. Egyes feltételezések szerint azt tervezték, hogy Dzsószer uralkodását az egyiptomi történelem csúcspontjaként mutassák be.
Dzsószer lépcsős piramis felépítménye
A Dszószer piramis 62,5 méter magasra emelkedik, közepében pedig egy hatalmas, 28 méter mély és 7 méter széles négyszög keresztmetszetű temetkezési akna található. Az alapja kb. 109*121 méter nagyságú. Az elkészült építmény korának legmagasabb építménye volt, és feltűnően módon emelkedett ki a tájból.
Maga a piramis hat hatalmas „masztaba-rétegből”, azaz lépcsőből/szintből áll, amelyek fokozatosan egyre kisebbek, ahogyan elérik a csúcsot. Ez a tervezés Dzsószer isteni rangra való felemelkedésének szimbólumát is jelképezi.
Ez világ legrégebbi - máig is fennmaradt – kőépítménye, melynek tartósságának az oka, hogy Imhotep úgy döntött, hogy az addig alkalmazott téglák helyett egyrészt köveket fog alkalmazni, másrészt pedig a nagyságukat is megnöveli, így a kövek átlagmérete 30*50 centiméteres volt.
Dzsószer fáraó lépcsős piramisának alépítményéről
A belső díszek a fáraó nagyszerűségét és fontosságát is közvetítik. Sok belső falat bonyolult és kiterjedt faragványok díszítenek, a sírkamra falait pedig értékes kék mázas csempék borították, amelyek közül sokat ma a New York-i Metropolitan Múzeumban és a londoni British Museumban őriznek.
A piramis alatti járatok teljeshossza meghaladja az 5,7 kilométert, melyek körülbelül 400 helyiséget kötnek össze.
Halottaskörzet
A lépcsős piramis nemcsak egyedülálló építmény volt, hanem egy hatalmas komplexum is övezte, amely udvarokat, szentélyeket, templomokat és papi szállásokat is tartalmazott. A hatalmas területet (544*277 méter), több mint 10 méter magas fallal vették körül, amelyen 13 álajtó és egyetlen valódi bejárat volt. A nem kívánt látogatók további elrettentése érdekében a külső fal köré 40 méter széles árkot is ástak. A rendkívüli emlékműbe csak a kiváltságos, engedéllyel rendelkezők léphettek be.
Dzsószer lépcsős piramis komplexuma számos olyan építményt tartalmazott, amelyek kulcsfontosságúak voltak mind az élethez, mind a túlvilágra lépéshez egyaránt.
A komplexum számos jellemzője eltér a későbbi Ó-birodalomi piramisokétól. A piramis templom a piramis északi oldalán található, míg a későbbi piramisoknál a keleti oldalon. Ezenkívül a komplexum észak-déli tengelyre épül, míg a későbbi komplexumok kelet-nyugati tengelyt használnak.
Dzsószer lépcsős piramisának népszerűvé válása
A XVIII. század technológiájának robbanásszerű fejlődése lehetővé tette az emberek szabad mozgását, így Egyiptom is egyre több látogatót vonzott a Földközi-tenger felől. Igazából a modern egyiptológia hivatalosan az 1700-as évek végén kezdődött, amikor Bonaparte Napóleon Egyiptom elleni inváziót indított, de a császár nagy szerelmese lett az ókori egyiptomi kultúrának. Például aludt a Kheopsz piramis sírkamrájában, mely után az ott őt ért benyomások hatására elmélyült a kíváncsisága ennek az ősi kultúrának a megismerésére.
A sivatag homokjából kiemelkedő lépcsős piramis hívogatta a későbbi felfedezőket és turistákat egyaránt, köztük volt természetesen a legendás francia vezető is. Katonáival együtt Napóleon tudósokból álló csapattal utazott, akik tanulmányozták és dokumentálták az egyiptomi kultúra maradványait, az egyik legfontosabb leletük a Rosetta-kő volt. Napóleon állandó egyiptomi szárnyat állított fel a Louvre-ban és a hozzáállása elindította Európa érdeklődését az ókori egyiptomi kultúra és világ iránt.
A következő évtizedekben Dzsószer lépcsős piramisa ennek a lelkesedésnek a szimbólumává vált, és számtalan régész és művész látogatott el Szakkarába, hogy feljegyzéseket készítsen a maradványokról. Az 1920-as években brit és francia egyiptológusok elkezdték felfedezni a piramiskomplexum bonyolult összetettségét, feltárva annak történelmi jelentőségét, mint az első egyiptomi piramisét.
Dzsószer lépcsős piramisa az építése óta eltelt évezredek során újra és újra megjelenik a populáris kultúrában is.
Dzsószer és Imhotep legendás alakjairól, mai érdekes történetek keringenek, melyek természetesen néha mindenféle alapot nélkülöznek. Ez nem csoda, hiszen egy rómaikori papirusz egy sor kitalált kalandot mesél el az építész életéről, míg egy másik az istenek leszármazottjaként írja le. Az ilyen történetek Imhotepet egy hatalmas varázslóként mutatják be, akinek a nagy lépcsős piramis megépítése egy csodálatos varázslómű volt. Ez természetesen nem igaz, de Imhotep érdemeit nem csökkentve el kell ismerni, hogy a korának zseniális polihisztora volt, aki jelentősen kiemelkedett az adott korból…
Napjainkban Dzsószer fáraó lépcsős piramisa továbbra is áthatja az emberi képzeletet, és a 20. században megjelent könyvek és versek színhelyéül szolgál.
Még az „Assassin's Creed: Origins” videójátékban is szerepelt, ahol a játékosoknak be kell lépniük a labirintusos folyosókba, hogy megtaláljanak egy misztikus ősi táblagépet.
Érdekes, hogy az egyiptomi piramis ábrázolása a játékban valójában sokkal részletesebb és pontosabb, mint sok régészeti rekonstrukció!
Dzsószer fáraó nem is sejtette, hogy Imhotep segítségével az egyiptomi fáraók temetkezési szokásaiban egy teljes új fejezet alapköveit teszik le. Dzsószer fáraó lépcsős piramisa, az első eleme volt az ókori Egyiptomban épült piramisok sorának. Ez a piramis és a következő 2-3 piramis építésnek során megszerezett tapasztalatokat képesek voltak kamatoztatni a későbbi fáraók, de a lépcsős piramis annyira egyedülálló építmény volt, hogy képest volt túlélni, sok – jóval később épült – piramist is…
Dzsószer fáraó lépcsős piramisára is alkalmazhatnánk az Egyiptomi Kulturális és Turisztikai Hivatal szlogenjét:
„…minden itt kezdődött…”
