Egyiptom akut vízválsággal néz szembe, de „Zöld folyót” épít a sivatagban - adja hírül CNN.
Kairó legkeletibb peremén az egyiptomi kormány hatalmas tavakból és parkokból álló övezetet épít a sivatag mélyén. Az alkotók „Zöld Folyónak” nevezik, és azt mondják, hogy ha elkészül, átvágja Egyiptom vadonatúj, ultramodern metropoliszát: az új közigazgatási fővárost.
Egy digitális szimuláció azt mutatja, hogy a „folyó” a közismert Új Főváros teljes hosszában elnyúlik, és kisebb tavakba és medencékbe ágazik.
Az egyiptomi miniszterelnök által öt évvel ezelőtt bemutatott videó fákkal tarkított, buja folyópartokat ábrázol, amelyek hatalmas, zöldellő tájakat foglalnak el – annak ellenére, hogy a helyszín egy sivatag közepén található, és nincs a közelben természetes vízforrás. Nem világos, hogy a kormány hogyan tervezi beszerezni a hatalmas mennyiségű vizet a projekthez.
Az oázist a súlyosbodó klímaválság kellős közepén építik. A hőmérséklet és a népesség növekedésével a vízhiány kritikus aggodalomra ad okot Egyiptomban, ahol az idei COP27 klímacsúcs ad otthont, amely vasárnap kezdődött a vörös-tengeri üdülővárosban, Sarm es-Sejkben.
A tiszta vízhez való egyetemes hozzáférés Egyiptom első számú prioritása a találkozón, és egy miniszter a közelmúltban kijelentette, hogy az ENSZ 2030-ig szóló Fenntartható Fejlődési Programja nem valósulna meg teljes mértékben, ha a víz egyenlőségét nem helyezik előtérbe.
Az egyiptomi hatóságok többször is riadót fújtak az ország vízproblémái miatt.
Májusban a helyi fejlesztési miniszter bejelentette, hogy az ország az ENSZ-előírások szerint a „vízszegénység” szakaszába lépett. Az ENSZ-nek nincs mérőszáma a „vízszegénységre”, de meghatározása szerint egy ország vízhiányosnak minősül, ha az éves készletek 1000 köbméter/fő alá csökkennek.
Abdel Fattah al-Sisi egyiptomi elnök pedig éppen a múlt hónapban azt mondta, hogy az ország vízkészletei már nem tudják kielégíteni a gyorsan növekvő lakosság szükségleteit, megjegyezve, hogy kormánya ennek ellenére stratégiai lépéseket tesz az egyenlő vízellátás megőrzése érdekében. Sisi azt is bejelentette, hogy a COP27-en a Meteorológiai Világszervezettel (WMO) együttműködve új kezdeményezést indít „Víz adaptáció és ellenálló képesség” néven.
Kairó lakossága több mint kétszeresére nőtt az elmúlt négy évtizedben. Egyiptom „új közigazgatási fővárosa” 714 négyzetkilométeres területen épül, és amint elkészül, 6,5 millió embernek ad majd otthont.
Egyiptom lakosságának nagy része, amely jelenleg 104 millió fő, a keskeny Nílus mentén zsúfolódik.
Egyiptom júliusban az ENSZ Éghajlat-változási Keretrendszeréhez benyújtott beadványa feltárta, hogy vízkészlete évente csak mintegy 60 milliárd köbmétert tesz ki, aminek csaknem mindegyike a Nílusból származik. De mivel a lakosság 19 másodpercenként egy fővel növekszik, Egyiptomnak becslések szerint évente 114 milliárd köbméter vízre van szüksége, ami arra kényszeríti az országot, hogy áthidalja a különbséget a talajvízzel, a csapadékkal és a tisztított szennyvízzel.
„Vízforrásaink korlátozottak” – mondta a CNN-nek Saker El Nour, egy egyiptomi szociológus, aki agrárkérdéseket, a vidéki szegénységet és az arab országok környezetét kutatja.
„Száraz területen vagyunk, ezért nincs elég esőnk, és a fő vízforrásunk a Nílus. Ez a klímaváltozással még rosszabb lesz” – tette hozzá.
Szakértők szerint az egyiptomi kormány saját vízgazdálkodási stratégiája hozzájárul a sürgető vízválsághoz. Miközben a hatóságok a vízhiányra figyelmeztetnek, a szakértők szerint több tízmilliárd dollárt pazarolnak olyan projektekre, amelyek – ahelyett, hogy megóvnák – az értékes természeti erőforrásokat, pazarolják azt -különösen Egyiptom megaprojektjeit a sivatagban.
Abd El Ghany/Reuters
Egyiptom vadonatúj városa a semmiből épül a sivatag közepén.
Úgy tervezték, hogy utánozza a Nílus folyót
A Green River (Zöld folyó) projekt is egy ilyen pazarló vállalkozás.
A mesterséges víztest a Nílust utánozza, és az Új Főváros projekt központi elemévé válik.
Az Új Főváros különböző negyedeit összekötő hatalmas tavak, csatornák és kertek rendszerét 35 kilométer hosszúra tervezték, és Egyiptom szerint „a világ legnagyobb parkja” lesz, 10 kilométeres területen. Az állami média 2019-es beszámolója szerint az első szakasz tervezett költsége 500 millió dollár. A projekt két óriási mesterséges tavat is magában foglal, amelyek közül az elsőt megépítették.
A CNN nem tudta ellenőrizni, hogy a Zöld Folyó projekt mekkora része épült meg a mai napig, de júniusban a hatóságok azt közölték, hogy az Új Főváros első szakasza több mint 70%-ban készült el. Az Új Fővárost 6,5 millió lakosra tervezték. Összehasonlításként, mintegy 20 millió ember zsúfolódik össze Nagy-Kairóban.
A kormány által készített promóciós anyagok a sivatag közepén megbúvó, buja város képét festik. Virágzó kormányzati negyedet, több ezer új otthont, szórakoztató negyedet és még egy állatkertet is ígér delfinelőadásokat bemutató akváriummal.
Ám miközben a kormány a fényűző projektet vezeti, az átlagos gazdálkodó küzd, hogy elegendő vizet találjon kis földterületek fenntartásához, amelyek sokak számára a fő bevételi forrást jelentik.
Egy egyiptomi farmer részt vesz a búza betakarításán Bamha faluban, Giza tartomány al-Ayyat városa közelében.
Khaled Desouki/AFP/Getty Images
Egy egyiptomi farmer részt vesz a búza betakarításán Bamha faluban, Giza tartomány al-Ayyat városa közelében.
Amir Makar/AFP/Getty Images
Légifelvétel a Minya al-Qamh mezőgazdasági régióról Sharqiyah tartományban.
Amikor minden csepp víz számít
A Nílus folyón lejjebb, az egyiptomi Minya kormányzóságban, Kairótól körülbelül 250 kilométerre délre, a gazdálkodók egy vékony csatornán keresztük vezetik a vizet, hogy öntözzék földjüket.
A huszonhat éves Romany Sami egyike ezeknak a gazdáknak. Sami apjával és testvérével együtt körülbelül 10 hektár földet birtokol –, és jelenleg búzát és hagymát ültet.
Sami azt mondja, hogy a víz nem mindig áll rendelkezésre. Az ellátás szakaszos, hogy mindenki öntözhessen.
„Az emberek egész éjszaka ébren maradnak, és várják, hogy megérkezzen a víz. A legtöbb nap nem alszunk otthon a víz miatt. Két-három napig folyamatosan dolgoznom kell, mielőtt a víz kiszárad” – mondta Sami a CNN-nek.
Sami termőföldje egy kis csatornán mellett fekszik, amely különböző földterületek között fut, és a Nílus táplálja. A gazda elmondása szerint a csatorna egyik oldalán régi termőföldet művelők öntözésre használhatják a nílusi vizet, a másik oldalon újonnan telepített, rekultivált sivatagi földet művelőknek viszont tilos, mert nincs elég víz.
A gazdálkodók - köztük Sami -, akik nem tudnak meríteni a Nílus vizéből, kénytelenek talajvizet használni öntözésre.
„A visszanyert földeket tilos nílusi vízzel öntözni, és kutakat kell használniuk, amelyek drágábbak” – mondta Hussein Abdel Rahman, az egyiptomi gazdálkodók szindikátusának vezetője. "Ezért ha az emberek vízlopáshoz folyamodnak, akkor pénzbírsággal sújtják őket, és az ügy akár börtönbüntetéssel is járhat".
Sami szerint időről időre a hatóságok elhaladnak mellette, és pénzbírságot szabnak ki a nílusi víz használatán elkapott gazdákra. A kétségbeesés ennek ellenére is erre készteti Samit és másokat. De Minya csak egy a sok mezőgazdasági régió közül, amelyek nehezen találnak vizet a terményeik termesztésére.
Kairótól mintegy 100 kilométerre délnyugatra, a Fayoumban található Tamiya faluban, a 63 éves Ahmed Abd Rabbo gazdálkodó kemény munkájának eredménye összeomlott a vízhiány közepette.
Abd Rabbo, aki 25 tagú családjával él egy háromemeletes házban, azt mondja, többé nem számíthat a búzatáblára, mint elsődleges bevételi forrásra.
Telekje egy csatorna végén található, és azt mondja, hogy gyakran kiszárad, mire öntözni kell a búzáját.
„Akik a sor végén állnak, semmit sem kapnak, ha nagy a szükség” – mondta Abd Rabbo a CNN-nek.
Ha nincs elég víz a csatornában, Abd Rabbo szennyvizet használ. Míg a gazda azt mondja, hálás azért, hogy egész évben van legalább egy kis víz, azt mondja, hogy a szennyvíz negatívan befolyásolja a termése minőségét és mennyiségét.
"De jobb egy félszemű, mint egy vak" – mondta.
Islam Safwat/Bloomberg/Getty Images
Egyiptomi farmerek aratnak Rahma Village-ben Fayoum tartományban.
Khaled Desouki/AFP/Getty Images
Adel Yacoub, egy 50 éves egyiptomi farmer dolgozik Gabal al-Tayr faluban.
Az egyiptomi kormány azt állítja, hogy számos projektet futtat, amelyek célja a víz megőrzése és felhasználásának maximalizálása. Az egyik ilyen kezdeményezés, amelyet a Vízügyi és Öntözési Minisztérium indított el 2021-ben, a csatornák helyreállítására törekszik a vízgazdálkodás és a vízelosztás javítása érdekében.
Egyiptom azt állítja, hogy a lakossággal együtt dolgozik az öntözési módszerek javításán, a hatékony gazdálkodási technikák bevezetésén és a szennyezés megszüntetésén.
A kormány már korlátozza a vízigényes növények, például a rizs ültetését.
De Egyiptom vízhiány problémái a helytelen gazdálkodásból, valamint az egyenlő elosztás hiányából is fakadnak - mondta El Nour vidékszociológus, hozzátéve, hogy a kormány narratívájában általában figyelmen kívül hagyják a kérdést.
És miközben Kairó az emelkedő globális hőmérsékletet, a partok erózióját és a gleccserek olvadását nevezi meg kulcsfontosságú kihívásként a növekvő népesség számára elegendő víz biztosítása szempontjából, az etiópiai Grand Ethiopian Renaissance Dam (GERD) gátra is rámutat. Az etiópiai Kék-Nílus folyó gravitációs gátját 2011 óta építik. Etiópia 2020-ban kezdte el feltölteni a gát mögötti tározót, és ez továbbra is a két ország közötti feszültség egyik fő pontja.
Etiópia augusztusban fejezte be a feltöltés harmadik szakaszát, amelyet Egyiptom „egyoldalú intézkedésként” elutasított.
Etiópia állítja, hogy figyelembe vette Egyiptom és Szudán igényeit a gát építése és üzemeltetése során. Egyiptom és Szudán azonban egzisztenciális fenyegetésnek tekinti korlátozott vízellátására.
Mohamed Abd El Ghany/Reuters
Munkások hajtanak el egy transzparens mellett Abdel Fattah al-Sisi egyiptomi elnököt az új közigazgatási fővárosban.
Honnan jön a víz?
Az állami média tavaly arról számolt be, hogy az Új Főváros víztisztító berendezéseket tervez a Zöld Folyó ellátására a Nílusból származó édesvíz helyett.
Az elemzők azonban szkeptikusak mind a felhasznált vízforrással, mind magának a projektnek a fenntarthatóságával kapcsolatban.
„Van egy logikus kérdés, amit fel kell tenni: hogyan működnek ezek a víztisztító telepek egy még nem lakott városban?” – mondta El Nour, aki a vízhasználatot tanulmányozza a mezőgazdaságban.
A Sky News Arabiának adott 2018-as interjújában Khaled El-Husseiny szóvivő azt mondta, hogy két szivattyútelep fog édesvizet szállítani a Nílusból az Új Fővárosba, hozzátéve, hogy az Új Főváros jelenleg ezekre az állomásokra támaszkodik, és ezek „nagymértékben elkészültek”.
Mindegyik állomást napi 125 000 köbméter nílusi víz szivattyúzására tervezték, mondta El-Husseiny a Sky News Arabiya-nak.
Tekintettel arra, hogy a szivattyútelepek az egyetlen vízforrás, amely „biztosan elérte az Új Fővárost”, El Nour felveti a kérdést, hogy a tisztított szennyvíz helyett édesvizet lehetne-e használni a Zöld Folyó projekthez.
Annak ellenére, hogy megkereste az egyiptomi hatóságokat, a CNN nem tudta ellenőrizni a Zöld Folyó projekthez felhasznált víz forrását. El-Husseiny, az egyiptomi vízügyi és öntözési minisztérium, valamint a kormány külföldi sajtóközpontja nem válaszolt az ismételt információkérésre.
Sameh Shoukry egyiptomi külügyminiszter azonban kitart amellett, hogy az egyiptomiak „nem panaszkodnak a kormány irányítása és szükségleteik kielégítése miatt”.
A CNN Becky Andersonnak a COP27 csúcstalálkozója kapcsán hétfőn nyilatkozva Shoukry hangsúlyozta, hogy a vízhiány és a vízbiztonság kérdései a legfontosabbak az idei tárgyalásokon, és hogy kormánya nagy összegeket költött olyan vízvédelmi kezdeményezésekre, amelyek biztosítják a méltányos vízgazdálkodást. egyenlő elosztás.
„Ami Egyiptom tevékenységét illeti, úgy tűnik, hogy soha nem váltja ki egyesek jóváhagyását” – tette hozzá Shoukry.
„Ha nem hozunk létre új városokat népünk számára, és nem hozunk létre alternatív lakásokat, akkor rosszul cselekszünk; de ha így teszünk, akkor pazarolunk” – mondta.
„Szeretnénk többet tenni – mondta a CNN-nek –, de ezt a [rendelkezésre álló] erőforrásokon belül tesszük, és erőforrásainkat népünk javára fordítjuk.”
A vízhiány globális probléma, és nem egyedi Egyiptomban – mondta Nabeel Elhady, a Kairói Egyetem professzora, aki évek óta tanulmányozza az ország vízügyi kihívásait. Az egyiptomi adatgyűjtéssel és adatmegosztással kapcsolatos átláthatóság hiánya azonban megnehezíti a vízügyi szakértők számára, hogy felmérjék az országban tapasztalható vízhiány mértékét és kiváltó okait – tette hozzá.
„Természetesen többet kell tudnunk, de úgy gondolom, hogy a hatóságok aggódnak, mert ezek az információk néha azt a látszatot kelthetik, hogy nem tesznek eleget a maguk érdekében” – mondta Elhady a CNN-nek.
Az információkhoz való jobb hozzáférés ugyanakkor a hatóságokat és a szakértőket is segítené a probléma megoldásának javításában – mondta.
Amr Abdallah Dalsh/Reuters
Egyiptom szerint az új városra azért van szükség, hogy befogadhassa gyorsan növekvő lakosságát.
Mohamed Abd El Ghany/Reuters
Az egyiptomi kormány ultramodern, zöld városként hirdeti az új közigazgatási fővárost.
Megaprojektek gazdasági válság idején
Elemzők szerint Egyiptom megaprojektjei a sivatagban tovább terhelhetik az amúgy is szűkös erőforrásokat. Évtizedek óta épít új városokat, és az új városi projektek több generációja terjed ki messze a Kairót körülvevő sivatagban. Az egyiptomi új főváros a legújabb projekt, és az egyik legnagyobb.
"Ez egy központi probléma, és a víz áll a középpontjában" - mondta Elhady.
A jelenleg Egyiptomban létező száraz ökoszisztémát nem úgy tervezték, hogy tele legyen tavakkal és kertekkel – mondta, hozzátéve, hogy „a mesterséges élet létrehozása és a víz odaszállítása 100%-ban fenntarthatatlan”.
A világ nagy részéhez hasonlóan Egyiptom is küzd az ukrajnai háború gazdasági hatásaival, amelytől általában nagymértékben függ a gabonaimport. Az IMF éppen a múlt hónapban erősítette meg, hogy 3 milliárd dolláros kölcsönt nyújt Egyiptomnak, mivel a hatóságok a valuta értékének esése és a megugró infláció közepette igyekeznek életben tartani a gazdaságot. Egy 2022-es Központi Bank jelentése szerint azonban Egyiptom már a legutóbbi hitel előtt is több mint 52 milliárd dollárral tartozott különböző „multilaterális intézményeknek”, és ennek közel felét az IMF-től vették fel.
Ám miközben a hatóságok a vízhiányra és az ukrajnai háború okozta gazdasági kihívásokra figyelmeztetnek, javában zajlanak azok a megaprojektek, amelyeket egyesek szerint szükségtelennek tartanak.
"Az ellentmondás valóban rendkívül hatalmas, és nagyon furcsa hallgatni is" - mondta Maged Mandour, a Carnegie Alapítvány a Nemzetközi Békéért politikai elemzője.
A COP 27 mint lehetőség a változásra?
Al-Sisi számára a vízhiány a legfontosabb prioritás, amellyel a COP27 csúcstalálkozón foglalkozni kell, és országa „nemzetbiztonsági kérdése”.
Ugyanakkor az Új Közigazgatási Fővárost – az általa hátrahagyni kívánt örökség fémjelét – azzal vádolják, hogy éppen azt az erőforrást pazarolja el, amelynek védelméért küzd.
Az elemzők nem értenek egyet azzal kapcsolatban, hogy a klímacsúcs mit tehet ennek a látszólagos ellentmondásnak a megoldására.
Mandour úgy látja, hogy a COP 27 csúcstalálkozó egy módja annak, hogy a kormány „elmaszatolja” az éghajlatváltozással kapcsolatos teljesítményét, és a felháborodás ellenére is folytathassa nagyra értékelt megaprojektjeit.
Mások úgy tekintenek a konferenciára, mint arra, hogy Egyiptom befelé tekintsen, nyíltan beszéljen hiányosságairól, és megoldásokat találjon a helyi és a nemzetközi közösséggel folytatott tárgyalásokon.
„Úgy látom, hogy a COP27 egy lehetőség az általában elhallgatott környezetvédelmi kérdések megvitatására” – mondta El Nour.
A CNN többször is megkereste Wael Aboulmagdot, a COP27 egyiptomi különleges képviselőjét, hogy a csúcstalálkozó során szóba kerülnek-e ezek a kérdések. Sok más tisztviselőhöz hasonlóan Aboulmagd sem válaszolt a CNN megjegyzéskérésére.
A vasárnapi klímacsúcson a világ vezetőihez fordulva al-Sisi hangsúlyozta, hogy finanszírozásra van szükség azoknak a fejlődő országoknak a támogatásához, amelyek „ma másoknál jobban szenvednek ezen [klímaváltozási] válságok következményeitől”, különösen az afrikai kontinensen.
„Kifogytunk az időből – mondta –, már csak néhány év van hátra ebből a döntő évtizedből, és ki kell használnunk őket".
Azok számára, akiknek életük és megélhetésük a Nílus apadó vizétől függ, nem is lehetne nagyobb a tét.
Forrás: A cikk a CNN Meanwhile in the Middle East hírlevelének szerdai számában jelent meg.
