Abüdosz (Abydos) az ókorban nagyon fontos szerepet töltött be, mindenki szeretett volna az életében legalább egyszer elzarándokolni oda, ugyanúgy, mint ahogyan napjainkban a muszlimok Mekkába.
Az ókori egyiptomiak hite szerint, Abüdosztól nyugatra – a sivatagban – volt található az alvilág bejárata. Ha valaki életében nem tudott eljutni Abüdoszba, de a család megtudta oldani, akkor itt temették el. Ez annyira népszerű temetkezési hely volt, hogy az I. és II. dinasztia fáraói is Abüdoszban temetkeztek.
Félúton a mai Assziut és Luxor városa között található Abüdosz (az óegyiptomi Abedzsu), már a fáraókor előtti időkben is létezett, sőt a történelem előtti időkből is vannak jelei annak, hogy lakott hely volt.
Abüdosz volt a kutyaszerű nekropoliszisten Hentiamentiu (azaz a holtak uralkodója) kultuszközpontja, akinek már nagyon korai időkben temploma volt itt.
A túlvilággal való azonosulás miatt sok egyiptomi fáraó építtetett sírt – kenotáfiumot – Abüdoszban. Ezek közé tartozik I. Széthi hatalmas, az Újbirodalmi korból származó kenotáfium-temploma is…
I. Széthi temploma
Ennek a fehér mészkőből épült templomnak, mely Egyiptom egyik legjelentősebb temploma az építését I. Széthi kezdte el és a fia II. Ramszesz fejezte be. A templomba a lerombolt előudvarokon keresztül lehet bejutni. Az első udvarban a papok rituális tisztálkodásához szükséges nagy víztározók voltak.
A templom külső pülonjainak az építését II. Ramszesz fejezte be, meglehetősen kapkodva, mely meglátszott a díszítések minőségén. A fáraó maga is feltűnik a jelentekben, amint hódol a templom szenthármassága előtt (Ozirisz, Ízisz és I. Széthi). Az első oszlopcsarnokba vezető előcsarnok falát eredetileg hét ajtó tagolta, amelyek oszlopkötegek között ugyancsak hét, a templom hátsó részében elhelyezkedő kápolnák vezető felvonulási útra nyíltak. Az ajtók többségét azonban befalazták, , amikor Ramszesz külső részekkel toldotta meg a templomot.
A második mögötte lévő kápolnák előcsarnokaként szolgáló hüposztülcsarnokban 36 lótuszfejes oszlop állt, amelyeket gondosan úgy építették meg, hogy a többes szentély irányába vezessenek.
Az oszlopoknak elég zömöknek tűnhetnek, de ez jellemző vonása volt a 19. dinasztia korában keletkezett épületeknek, de a templomnak ebben a részében kifaragott, I. Széthi uralkodásának idejéből származó féldomborművek igazán remek alkotások – az egyiptomi templomdíszítés csúcsteljesítményei. Sokféle rituális jelenetet ábrázoltak, például I. Széthit különféle istenek előtt, áldozatot bemutatva, Maat képmásának átnyújtása közben. A faragások minősége az alaposan megmintázott alakoktól a legapróbb tárgyak és hieroglifek kicsiny részleteinek aprólékos kidolgozásáig terjed. A II. Ramszesz számára készült díszítés – noha többnyire gyengébb minőségben elkészített mélydombormű alkotja – olyan szokatlan jelenteket tartalmaz, melyeken például az ifjú fáraó lehet atyjával, I. Széthivel látni bikalasszózás közben látni. Ez a jelenet a templom szárnyának egyik folyosóján látható. A főtemplom középpontját egyedülálló módon hét kápolna alkotja, melyeket különböző ünnepségekkel összefüggő szertartások ábrázolásaival díszítették. A kápolnák közül hatban álajtók voltak, de Ozirisz kápolnájában igazi ajtó vezetett a neki szentelt a neki szentelt helyiségekhez, amelyek a kápolnasor mögött helyezkednek el. Ezek közül az első és a legnagyobb, egy oszlopcsarnok volt, az Ozirisznek áldozó király különféle ábrázolásaival. Északi oldalán három, Hórusznak, Széthinek és Ízisznek szentelt kápolna helyezkedett el, mögötte pedig egy titkos üreg, amelyben valószínűleg a templom legértékesebb kincseit tárolták. Az Ozirisz helyiségek déli végén egy kisebb oszlopcsarnok helyezkedik el, amelynek szintén három kápolnája volt, de mára már ezek nagyon rossz állapotban vannak.
A templom déli szárnyában, a szokatlan L alakú alaprajz végében a memphiszi Ptah-Szokarisz és Nofertum istenek kápolnája helyezkedett el, valamint egy terem, ahol az istenségek bárkái kaptak helyet, továbbá különféle raktárak, kiszolgáló helyiségek voltak. Rendkívül érdekes az a keskeny folyosó, amely a második hüposztülcsarnokot köti össze ezzel a szárnnyal.
Abüdöszi király lista
A második hüposztülcsarnokból kivezető keskeny folyós jobb oldalán található a híres Abüdöszi királylista, az ilyen királylistákból nagyon kevés maradt fent mára. A lista nem teljes, összesen 76 fáraó nevét tartalmazza, ahogy az a legtöbb ókori egyiptomi királylistára jellemző, néhány királyt kihagytak. Tizennyolc herakleopolita királyt és a 11. dinasztia első négy királyát sem említik, valamint a második köztes időszak összes királyát Sobeknofrutól Kamoseig. A Hatsepszut és az Amarna királyok szintén kimaradtak, ahogy az várható volt, mivel haláluk után kedvezőtlenül nézték őket, és utódaik megpróbálták kitörölni őket az emlékezetből. Viszont itt találhatóak olyan fáraók nevei (7. és 8. dinasztiából), melyek semmilyen másik listában sem szerepelnek. Ezért ez az Abüdöszi királylista nagyon értékes és különleges.
A lista három sorból áll, mindegyik sorban harmincnyolc kartus található. A felső két sorban az ősi királyok nevei szerepelnek, az alsó sorban pedig I. Széthi trón- és születési neve olvashatóak.
A listában szereplő első név az alapító fáraó Ménész neve, az utolsó név pedig természetesen I. Széthi neve, hiszen ő készítette ezt a listát.
Osirion
Elhaladva a királylista előtt majd jobbra fordulva, a folyosó kivezet a templom mögé, ahol megtalálható az Osirion néven ismert szokatlan építmény, amely a Széthi által királysír formájában építtetett és jobbára unokája, Merneptah által díszített kenotáfium. A főtemplom tulajdonképpen halotti templomként emelkedik a hozzátartozó sír előtt. A Halottak könyvéből vett hosszú jelenetek díszítik, a végén élesen megtörő folyosó vezet egy nagyobb csarnokba.
A Királyok Völgye királysírjaiban található oszlopostermekhez hasonló külsejű óriási (30*20 méteres) gránitból épült csarnok anakronisztikus látványt nyújt, mely azonban különleges módon illeszkedik a szimbolikus feladatához. Az építmény közepén egyfajta álszarkofág és kanópuszláda állt egy szigeten, amit a talajvíz vett körül, így jelképezve a teremtés ősvizét. A csarnok két végén lévő helyiségek csillagászati és halotti szövegekkel, valamint ábrázolásokkal, többek közt Nut égiistennővel díszítették.
Az Osiriont eredetileg sokkal alacsonyabban építették, mint I. Széthi templomának az alapjait és bár az ortodox egyiptológusok a kettőt egy korból valónak tekintik, sok bizonyíték van arra, hogy ez az állítás nem igaz. Azt az állítást, mely szerint ez Ozirisz szimbolikus sírja, az egyiptológusok hangoztatták ugyan, de soha semmilyen maradványokat nem találtak, így ebben az esetben is a szimbolikus szó jelentése, hogy fogalmuk sincs, hogy ki és mikor készítette.
Más vélemények szerint az Osirion építészeti stílusában sokkal közelebb áll Kefrén völgytemplomához, hiszen ott láthatóak ilyen hatalmas – akár 100 tonnát is nyomó – díszítés nélküli kőtömbök.
Spirituális érdekességek
A templomban két különlegesség is megfigyelhető.
Abüdoszi keresztgerenda – rögtön a bejárat után helyezkedik el, egy olyan keresztgerenda, melyen modern közlekedési eszközök (helikopter, jacht, repülőgép, stb.) vannak ábrázolva, ami egy viszonylagosan nagy ellentmondás. Ha feltételezzük azt, hogy ezek a templommal egyidőben készültek, akkor azokra csak spirituális magyarázat létezik, mint például az időutazás, földönkívüli lények esetleg tökéletes jövőbelátás.
Érdekes, hogy a tudomány magyarázata nem arról szól, hogy ezeket az ábrákat nemrégen vésték oda, ami nem is lehetne logikus magyarázat, hiszen nyilvánvalóan vannak olyan fényképfelvételek, ami a modern helikopterek feltalálása előtt keletkeztek. A magyarázat még az ókorra nyúlik vissza, hiszen állítólag újra vakolták ezt a részt majd újra véstek bele más jeleket, de az új vakolat lepergett és az új és régi vésetek összesége alkotja ezeket az érdekes véseteket. Mindenki döntse el, hogy ez számára mennyire hihető…
Életvirága szimbólum – mely az Osirion egyik gránitoszlopán látható, a spirituális hívók szerint különféle vizsgálatok is visszaigazolták, hogy az oszlopok építésével körülbelül egyidőben került oda és lézerrel gravírozták bele az oszlopba. Lézer több ezer évvel ezelőtt? Ez is egy olyan ellentmondás, amire tudomány által elfogadott magyarázat nem igen létezik. Az Osiriont egyébként 1902-1903-ban fedezték fel. A Thrive című filmben Nassim azt mondja, hogy az Élet virága beégett a kőzet atomszerkezetébe. Innen táplálkozik a lézerrel égették bele az oszlopokba ezeket a szimbólumokat.
Ennek az elméletnek a valóságtartalma sokkal könnyebben cáfolható, mint az előző.
Az első kérdés, hogy ha az ókorban rajzolták illetve égették az oszlopba ezeket a szimbólumokat, akkor miért tették ilyen magasra, közvetlenül a tetőgerenda alá? Nem volt sokkal egyszerűbb lejjebb elhelyezni azt. A valóságos ok, ezek a rajzok az időszámításunk előtt néhány száz évvel keletkeztek, és akkoriban nagy mennyiségű homok volt az Osirionban, így ők nem a magasban rajzolták meg az életvirágát, hanem normális „szemmagasságban”.
A rajzolatok között görögbetűk olvashatóak, melyek bár hiányosak, de a „Nílus Istene” jelentéssel bírnak. A betűk között találhatóak olyanok (digamma), melynek a használata Nagy Sándor idejében már megszűnt, tehát valamikor a Ptolemaioszi korszak előtt keletkezhetett.
