A luxori templom Théba keleti részének legdélebben fekvő műemléke, amely a mai Luxor város központi eleme. A karnaki templomhoz hasonlóan Amon istennek szentelték, építését a 18. dinasztia korában kezdték meg – valószínűleg egy korábbi templom helyén - és tartott a görög-római korig. A luxori templom 3000 éve különféle vallások aktív színhelye, talán egyetlen kivétel az Ehnaton fáraó uralkodásának ideje volt (i.e. 1350-s években), de akkoriban is sikerült a thébai papságnak visszaszerezni a vezető vallási szerepkört.
A luxori templom 3000 éves növekedése
A luxori templom rendkívüli lehetőséget nyújt az ókori egyiptomi templomok növekedési folyamatainak, és terjeszkedéseinek tanulmányozásához. A templom a permanens növekedésének és folyamatos fejlődésének az egyik iskolapéldája, hogy Hatsepszut is kiterjedt építkezéseket folytatott itt, de az építményeinek a többsége ma már nem látható, a helyükön más építmények állnak. A luxori templom magját III. Amenhotep építtette két szakaszban:
- első körben megépült a sok helyiséges, megemelt talapzatra készült komplexum, melyet kidíszített,
- második körben – uralkodása egy későbbi szakaszában – pedig a nyitott oszlopsoros napudvart készíttette el.
Az építkezések megakadtak Ehnaton hatalomra kerülésekor, hiszen neki alapvétő célja volt Amon isten tiszteletének, illetve a hozzá kötődő építmények elpusztítása.
Így aztán az oszlopsoros napudvar végleges elkészítésére csak Tutanhamon uralkodása ideje alatt került sor, amikor is hivatalosan is újra Amon istent tisztelték Thébában.
Ezután hosszú időn keresztül – majd 100 évig – a templom változatlan maradt ebben a formájában, és csak II. Ramszesz kezdte el tovább bővíteni azt. II. Ramszesz szenvedélyes építtető volt, hatalmas oszlopos udvart alkotott, valamint egy pülónt, ahonnan az út egyenesen a karnaki templom felé tart. Ekkoriban építtette a hármas szentélyt a luxori templomba, mely képes volt befogadni Amon, Mut és Honszu bárkáit. Mindkét templomban ugyanezt a három istent tisztelték, és az elkészült új felvonulási út lehetőséget biztosított arra, hogy az istenek bárkáit egyik templomból, a másik templomba könnyedén átvigyék.
A későbbi szakaszokban ekkora terjeszkedés már nem volt jellemző, persze a templom fejlődése nem állt le. Vannak olyan nyomok, melyek szerint Sahaka király - II. Ramszesz pülónja elé - a későbbiekben hatalmas oszlopos pavilont építtetett, néhány száz évvel később, pedig I. Nektanebész ugyanezen a helyen egy hatalmas udvart hozatott létre, illetve a felvonulási utat emberfejű szfinxekkel szegélyeztette. Luxor, azaz Théba jelentősége abban is megnyilvánult, hogy Nagy Sándor nevében – a makedón hódítás után – megújították a központi bárkaszentélyt.
A templom vallástörténeti fejlődését jól mutatja, hogy a császárkultusz is beköltözött a templomba, amikor az i.e. előtti 1 században az ókori Egyiptom római provincia lett. Ekkor egyes építészeti elemeket ennek megfelelően módosították illetve alakítottak át.
A IV-VI. századokban az egész templomot szinte egy római katonai táborrá alakították, melynek a nyomai - masszív, lekövezett utak és pillérekkel szegélyezett utcák - a mai napig is láthatóak.
A római keresztény hitre térés után, ennek megfelelően jónéhány keresztény templomot építettek fel itt, illetve a templom környékén. A VI. században az egyik udvarba építettek egy ilyen templomot, melyre évszázadokkal később, a XIII. században emelték fel Abu el-Haggag mecsetét. Ez a mecset a mai napig is működik, így az ősi luxori templom fejlődése és növekedése a töretlenül tart a mai napig is…
Luxori templom művészeti jelentősége
Ez a templom viszonylag rövid idő alatt bejárható, melynek oka, hogy könnyen áttekinthető alaprajzolattal rendelkezik, illetve az elfoglalt alapterülete meg sem közelíti a karnaki templomét. Viszont az alaposabb tanulmányozáshoz már sokkal több időre van szükség, hiszen a templom Egyiptom talán legfinomabban kidolgozott domborműveit tartalmazza, melyek jó állapotban maradtak fent.
A pülón előtt 6 db II. Ramszesz szoborkolosszus (két ülő és 4 álló) illetve 2 db obeliszk volt a bejárat mellett. Az egyik obeliszk a mai napig is a helyén van, viszont a jobb oldalit (templommal szemben állva értendő) és két szobrot a 19. században Párizsba vittek. Az obeliszk a mai napig a párizsi Concorde téren áll. A pülónok külső falait, Ramszesz idejében a kádesi csata jeleneteivel díszítették, a kapuzat belső falainak domborművei pedig Sabaka korában kerültek fel. A pülónon áthaladva, a dupla soros papiruszoszlopokkal szegélyzett udvarba belépve, jobbra a három bárkaszentélyt találjuk, melyek Amon, Mut és Honszu bárkainak adtak helyet, balra pedig a korábban már említett Abu el-Haggag mecset látható.
Az oszlopok közötti szobrokat II. Ramszesz elbitorolta és átfaragtatta azokat, melyek közül néhány jó állapotban maradt fenn.
Tovább haladva a templom belső részei felé III. Amenhotep által építtetett, lenyűgöző oszlopsorok találhatóak, melyeket összesen 14 oszlop alkot két sorban elhelyezkedve. Magasságuk 19 méter volt, anno tetővel és fallal is rendelkeztek. Falait Tutanhamon díszítette többek között a nagy Opet ünnepség jeleneteivel.
Az oszlopsoron áthaladva megérkezünk III. Amenhotep templomának napudvarába, melynek díszítései hatalmas történelmi idővonalat ölelnek át, egészen Nagy Sándorig. A luxori templomban 1989. január 22-én az Egyptian Antiquities Organization munkatársai ennek a napudvarnak a nyugati oldalán folytatott munkálatok közben egy mély aknára bukkantak, melyben rengeteg szobor lapult. A felfedezésnek gyorsan híre ment, és a „luxori templom rejtekhelye” néven vált ismertté. Úgy tűnik, hogy a rejtekhelyet a IV. században hozták létre, amikor a császárkultusz került „hatalomra” és eltávolították az előző vallási rendszer nem kívánatos szobrait. A feltárt aknában különböző szobrok hevertek, a 18. dinasztiától kezdve egészen a Ptolemaiosz korig bezárólag. A tárgyak fele rendkívül jó állapotban maradt fenn, minimális „szépítészeti” beavatkozás után az ókori Egyiptom valaha talált legszebb műtárgyai közé tartoztak.
A napudvar déli részén az oszlopsor a kétsoros kivitelből átvált négysorosba, és egy hüposztülcsarnokot alakít ki. Ennek a résznek is volt teteje valaha, ami viszont mára már nem maradt fenn.
Ezután egy nyolcoszlopos csarnokba jutunk, amely a templom belső tereibe nyílik, de az itt állomásozó római légiók saját használatú kápolnává alakították át. Ezt a csarnokot Mut és Honszu kápolnái szegélyezik, és egy áldozatiszentélybe, valamint egy hatalmas bárkaszentély alakú szentélybe vezetnek.
Közvetlenül a bárkaszentély mögött találhatóak a templom legbelső helyiségei, többek között a „szentek szentjével” helyiség, ahol még mindig látható isten képmását tartó hatalmas kőtömb. A további helyiségek magánjellegűek, nyilvánosságtól elzárt területek voltak, innen kapta a templom az Opet nevet. Ez a terület egy elkülönített rész volt, szinte egy templom a templomban, mely speciális mitikus jelentőséggel bírt.
A különböző helyiségek egy szokatlanul kisméretű, 12 oszlopos terem körül sorakoznak. A templomnak ezek a legbelső részei egy alacsony dombocskán fekszenek.
A bárkaszentélytől keletre van a „születési szoba”, mely a díszítése alapján kapta ezt a nevet. A nyugati falon III. Amenhotep isteni születésének gondolatát vázolták, az isteneknek való bemutatása és táplálása, az eljövendő király uralkodásának elrendelésével egyidejűleg. Lehetséges, hogy ezek a domborművek által ábrázolt jelenetek valójában egy rituális isteni házasságot jelenítenek meg a király és az isteni felesége között az Opet ünnep során. Azt a dombot, melyen a templomnak ez a szóban forgó része épült, Amon eredeti születési helyének tartották….
